Életem elmúlt 9 hónapja mindent megváltoztatott. Volt időm gondolkodni a jövőn, tervezni, pihenni, várni az én kiscsibémet. Összegezni az eddigieket és egy új, tartalmas élet elé nézni.
Számomra ez nem terhesség volt, hisz tulajdonképpen semmi nehézséggel nem járt. Se rosszullétek, se depresszió, csak növekedett ez a pici poronty a hasamban békésen, igazi túlélőként.
A születése nem volt zökkenőmentes, fájdalmas volt és komplikált, de túl vagyunk rajta és épen, egészségesen jöttünk haza. Itthon vagyunk együtt hárman, igazi családként, mint amilyenre egész eddigi életemben vártam.
A Világom most felfordult. 🙂 Voltak képzeteim, milyen lesz majd, de az meg se közelíti ezt. Boldog vagyok, de félek is, reszketek, nehogy “vége legyen” az álomnak. Éberen figyelek még alvás közben is, minden pisszenésre felkelek, aggódok, közben hálát adok. Gyönyörködöm, sírok és nevetek, mindezt a boldogságtól . Sürgök-forgok, mindent megteszek annak érdekében, hogy minden flottul menjen. Műtéti sebeimmel nem is foglalkozva küzdök a tisztaságért, a táplálásért, az egészségért, de persze mindezt nem egyedül, hisz van egy csodás ember, aki nagyban megkönnyíti most mindezt. A legjobb apa a világon és a legfantasztikusabb társ.
Nem felejtettem el a blogot és a facebook oldalamat sem, de most minden perc számít, minden másodperc értékes. Amint helyre áll a rend és lesz egy napi rutinunk, újra jelentkezem a kis ügyes-bajos dolgaimmal. 🙂
Szép estét mindenkinek!
Egy boldog anya . 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: