Már csak 4 hét (elvileg)… Nagyon izgulok!!! 🙂 Azt hiszem minden megvan a pici lányom érkezéséhez. Lassan be is pakolok a bőröndökbe, hogy csak le kelljen gurulni a lépcsőn, be a kocsiba, majd a kórházba. Felkészültem testileg-lelkileg mindenre. Eleinte ugyan féltem magától a szüléstől, de már egyáltalán nem érdekel a fájdalom gondolata, csak magamhoz akarom ölelni Őt. Dédelgetni, babusgatni, gondoskodni róla. Táplálni, szeretni. Látni akarom a szép kis pofiját, látni akarom, ahogy apuka először magához öleli. Már a gondolattól is könnyezem, hát még ott mi lesz? 😀
De nem csak e miatt vagyok izgatott. Természetesen várom már, hogy vissza kapjam a testem. A szerveim a helyükre kerüljenek, kapjak rendesen levegőt esténként, ne égjen minden étkezés után a gyomrom; hogy tudjak aludni a hasamon, hogy ne kelljen 5 percenként pisilnem, hogy végig tudjak sétálni egy órát minden nyűg nélkül, hogy újra sportolhassak, és még annyi-annyi mindent. Bár a várandósságom elég laza volt eddig, nem volt hányós, rosszullétes korszakom, sokáig szinte nem is látszott, hogy terhes vagyok, talán a 30. héttől kezdett el látványosabb lenni, de akkor is inkább úgy néztem ki, mint aki túl sok palacsintát evett reggelire. Most sem nagy a pocakom, babám viszont a szülészem szerint annál inkább. Remélem ki tudom préselni majd valahogy. 😀 A hasamon egy darab repedés, stria sincs, igazán szerencsésnek érzem magam. Az étrendem tudtam tartani, teljesen tisztán és egészségesen táplálkozom, amit ez után is becsületesen folytatok. Súlygyarapodásom így nem is igazán lett.
Biztos nem lesz egy leányálom a következő néhány hónap, de boldogulni fogunk. Rengeteg tervem van, megannyi ötlet, amiket remélem valóra tudok váltani a baba mellett. Többek közt a szülés után lesz egy másik blogom is, ami majd a változások helyreállításáról fog szólni mind testileg, úgy lelkileg is. Dokumentálni fogom napról-napra képekkel a súlyom, a táplálkozásom, napi kalóriaégetést, sportolással kapcsolatos dolgokat, a testem változását, hasam visszahúzódását. Megosztom majd a receptjeimet, amire eddig is volt példa és próbálok majd erőt adni magamnak és a hasonszőrű (nem csak) kismamáknak. Természetesen ezt csak a szüléstől számított 6. hét után és csakis ésszel, orvosi felügyelet mellet, hogy ez semmiképp ne legyen negatív hatással a szoptatásra és a kislányom egészségére. Sosem voltam a fokozatosság híve, de ebben az esetben ez lesz a legfőbb szempont.
Végül pedig: szeretném már újra nőnek érezni magam. Bár a várandósságnál nőibb dolog talán nincs is, de gondolom nem kell magyaráznom, hogy értem. Ma ugyan egy fiatal “úriember” megjegyezte az utcán, hogy milyen szép vagyok, de na. Ez nem ugyan az. Ezzel csak felidegesített. :))) Majdnem megkérdeztem tőle, hogy hogyan lehetnék már szép, amikor úgy nézek ki, mint egy bálna? 🙂 Azonban vissza fogtam magam és csak annyit mondtam: köszönöm.
Nem tudom ki hogy van vele, de én “antiszexinek” érzem magam (jéé, alkottam egy új szót). Jó lesz újra normális ruhákban járni az utcákon úgy, hogy nem a kényelem lesz a fő szempont. Mondom én ezt MOST, de valószínűleg majd jót mosolygok rajta, ha később vissza olvasom. 🙂 Pazar lesz venni egy-két új ruhát, elmenni mondjuk turizni egy jót és nem csak a kismama nadrágok közt keresgélni. (Egyébként nem volt szükségem, össz-vissz 3 kismama nadrágra, a felsők valahogy idomultak a domborulatomhoz, a nacikat is csak a kényelem kedvéért vettem.)
Szuper lesz majd felvenni egy csini fehérneműt és nem csak a kényelmes kismama alsókat felkapni reggelente.
Jó lesz újra elmenni talán fodrászhoz, kozmetikushoz, amikhez így egyáltalán nem volt kedvem és hangulatom valamiért. Ezután meg majd időm nem lesz. 🙂 De egy biztos: masszázsra mindenképp elmegyek. A hátam ugyan is leszakad ettől az édes tehertől, és mivel a masszázs vérbőséget okoz, így nem igazán javasolt kismamáknak. Tudom, van kifejezetten erre irányuló foglalkozás, de inkább nem kockáztattam meg a dolgot.
A lényeg, hogy jól érezzem magam a bőrömben, anyaként ez biztosan menni fog, remélem nőként is hasonlóképp érzem majd magam újra.
Egy idézettel búcsúznék, ami nagyon megtetszett, hisz pontosan így érzek most, mert már nagyon-nagyon várom Őt!!!
“Várlak, mint csillámló holdfényt az ég, mint pelyhes hóhullást a tél.
Várlak, mint álmot a gyermek, ha fél, s a napokat számlálom.
Várlak, mert érzem közel vagy már, bár előtted még hosszú út áll.
Várlak, hisz tested a testemben él, repesve várom, hogy megszülessél!”
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnéd nyomon követni a blogom eseményeit és engem, akkor a facebookon tudsz csatlakozni itt.
Csodás napot kívánok mindenkinek! 😉
Kommentek